Kedves Múltbéli
Szívfájdalmam!
Nehéz szívvel neked
címzem ezt a levelet. Úgy érzem, képtelen vagyok másnak erről beszélni. Nem
kell senkinek az ítélete, sem a szánakozása. Csak a tőled kapott szenvedélyes
fájdalomra vágyom, ami megvilágosítja majd az elmém…
Ismét odaadtam a szívem
egy semmirekellőnek, aki most mégis a világot jelenti nekem. Nem szűnő szeretettel
fordulok felé, miközben érzem, hogy szilánkosra reped a bennem hangosan dobogó
szív. S eközben ő nem tud adni semmit. Bánt, csal, merészen uralkodik. Nincs
benne semmi emberi. Olyan akárcsak te…
Az emberek azt mondják,
nem szeret. Ismersz engem kiválóan… tudhatod, hogy mire eljutottam a
felismerésig, porig zúzódott a mesterien megépített világom. Nem tudok
szabadulni… nem tudok mozogni… mintha kiszívták volna a tüdőmből a levegőt. Fulladozom.
Képtelen vagyok elhagyni Őt. Még mindig bízom benne, még mindig hiszem, hogy a
lélek olyan portéka, amit útközben megtalálhatunk magunkban…
Segíts nekem! Ha
hallasz, gyere vissza! Kellesz a tisztánlátáshoz. Nálad van a lényem egy fontos
része. Emlékszel még? Annyira tanácstalan voltam, hogy árúba bocsátottam neked
a lelkem. Tartozol nekem. Én pedig már nem félek a végtelen, fájdalmas
sötétségtől…
Gyere vissza…
Ölel,
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése