Félek. Pedig nem
szabadna. Amolyan felnőttes félelem ez. Nem rettegsz, csak a tapasztalatid már
hangosan jeleznek, hogy a történelem megismétli önmagát.
Február végén nagyon
lassan, óvatosan kezd ébredni a természet. Hiába a napsütés, a fák kopaszak.
Ruhátlanul, a tél fagyos keze által állnak megfosztva a kertben. De mégsem
szomorúak… látom, hogy nevetnek, ágaikkal az ég felé nyúlnak. Némán suttogják
egymásnak, hogy majd milyen új, virágos jelmezt öltenek, ha megérkezik
éltetőjük, a Tavasz.
Vajon az ember is
ilyen? Miután összetörik a szívét, megint képes lesz szeretni, ha eljön a
„Tavasz”? Nem érdekelnek már a fejezetek… nem érdekelnek a korszakok, az új
vagy a régi. Nem. Nem alszom, csak élek. Nincs álomvilág, csak a puszta
valóság. Elengedtem már mindent, amit a hibámnak hittem. Csak a kedvesség,
jóság csontváza maradt. Érzem, hogy már nem tudok sokáig védekezni az érzés
ellen… a józan ész határait nevetve dönti le és elsöpör mindent.
Szerelem…
Jár ez még nekem?
Egyáltalán ez az? Nem mondjuk ki, csak érezzük? Régen kimondta valaki más
nekem, de nem volt igaz… akkor most majd biztosan élni fog. Benned élni, és
bennem. Akkor mikor megcsókolsz, akkor mikor fölém hajolsz, vagy elsütsz egy
gonosz viccet. Mikor mögötted ülök, s csak egyszerűen megyünk a motoron vagy a
kocsiban, akkor visszaemlékezem arra, hogy egy darab bennem, régen, mennyire
nagyon akarta ezt megélni. Csak egyszerűen a pillanatban létezni… átadni magad
az álmaidnak. Ezek olyan helyzetek, amiket még egész fiatalon képzelsz el,
mikor még a valóság nehéz és lázadni könnyebb. Teremtesz egy világot, amiben ott
vagy te, ott a kedvesed és boldogan autóztok, vitorláztok a tavon, és csak a szerelemnek
éltek. Ugye milyen vicces… milyen gyerekes… de ezek bennünk élnek, ezek mentenek
meg minket attól, hogy csak robotolással és fájdalommal teljenek el a napok…
Csak a reményemet fejezhetem
ki. Megvallanom az érzéseimet még nem szabad… majd írok arról is, ha egyszer bebizonyítja
nekem, hogy amiben hiszek az tényleg létezik, és amit mondd az is igaz…
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése