2013. január 19., szombat

Hinni és nem gyűlölni


A gyűlölet és a bosszú egymás felé rohannak, de magukat pusztítják el. Vadul tépnek az ember szívébe, megmérgezik az összes jó dolgot. Főleg a gyengéknek szolgálnak eszközül, őket csalják tőrbe, végül pedig mindent elpusztítanak maguk körül.
Néha jó lenne bátornak lenni, s mint a komoly, véres filmekben igazán bosszút állni. De miért is? Mert elhagyott..? Mert beleszeretett egy barátomba…? Mert meggyanúsított, hogy tönkre akartam tenni az életét? Fellobban az ötlet és a düh, aztán el is porlad… mint egy szikra, mely vakítóan villan, s el is tűnik. Szerencsére ilyen bennem ez a keserves vágy. Soha sem lennék rá képes. Nem tudnék olyat bántani, akit valaha kicsit is szerettem. Sért már a vád és a gondolat is, hogy feltételezi rólam, hogy én voltam az. Nem olvassa az írásaim, nem figyel a szavaimra. Meghalt benne a személy, a sok-sok érzékenység, akit és amit szerettem. Az idő vasfoga elkezdett tépni minket… én elkezdtem felnőni, ő pedig a halálba rohanni.
Isten beültetett az első sorba, hogy hadd nézhessen végig a pusztulását. Nem örülök neki… nem akarom már látni… állandóan képzelődöm, hogy a régen szeretett fiú még él. De ez hazugság. Nap mint nap csatázom a szívemmel, hogy végre elhiggye, meghalt az az ember… ahogyan 3 évvel ezelőtt az első, gyermeki szerelembe is belehalt egy piciny szív...
Ők már férfiak, nem kisfiúk. Gyermeki szívvel szerettek engem, de felnőttek és az én szememben devalválódtak. Csalódtam. Hinni akartam, hogy mindig marad bennük érzelem irántam, de tévedtem. Nem kapok már tőlük támogatást, s talán csak én emlékezem meg róluk. De milyen érdekes… már többes számban írok. Egy kalap alá vonom 4 év eseményeit…
Azt szeretném, ha a jövő egészen más lenne. Kevesebb titokkal, több boldogsággal lenne övezve… törődő férfi szívvel, lágy csókkal és el nem múló szerelemmel. Mert bevallom, még mindig hiszek a szerelemben és abban is, hogy lehet nélküle élni, csak éppen nem érdemes… nem érdemes így védekezni a fájdalom ellen. Mi másért éljünk, ha nem ezekért  a keserédes viharokért…

G.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése