Pure morning

 ~đ~ 


„ -Párszor már megkérdezték tőlem, hogy miért szeretem olyannyira a barátaimat. Nem sokat gondolkodtam a kérdésen, azonnal rávágtam, hogy azért, mert mindig mellettem állnak, és igaz barátokként viselkednek.
-Szívhez szóló válasz, de hogy érted az, hogy igaz barátokként? Ez nem túl konkrét.
-Tudom, ez változott meg most. Az igaz barát helyett mondhattam volna, hogy szívélyes ellenség, vagy idegesítő lény.
-Milyen barát az, aki így nevezi a legközelebbi társait? –kérdezte homlokát összeráncolva a fiatal fiú. Zöld szeméből csak úgy sütött az érdeklődés… meg akarta ismerni a „bartája” összes, erről a kérdésről alkotott véleményét.
-Talán rossz barát –a lány, aki kicsit idősebb volt a fiúnál keserű mosollyal válaszolta meg a merész kérdést.- Vagy egész egyszerűen belátja, mik egy igazi társ feladati.
-Aki miatt szenvedni kell, az nem is barát. Azt hívják ellenségnek… így nincs értelme az egésznek –a fiú kardoskodva állt ki a „hite” mellett, és nem igazán értette, hogy a lány mire akar kilyukadni.
-Biztos vagy te ebben? –néma csend következett, majd az idősebbik mély hangon elkezdte feltárni szíve sötét viharait.- Aki igazán őszinte veled az vagy az ellenséged, vagy nagyon szeret téged. Itt az utóbbiról van szó. Néha gyötrődsz, kínlódsz, mert olyat látsz, amit nem szabadna. Megismered a másikat. Az összes titkával és apró részletével együtt felfeded előtte magadat, és cserébe megkapod az ő tiszta tükrét is. Pontosan tudja, hova üssön, és mi fáj neked. Te is pontosan tudod, mikor változott meg, és mikor cselekszik valami mély indítatásból jót vagy rosszat.
-Ez így van, de csak akkor, ha hagyod, hogy beléd szúrjanak.
-Nem vagyok gyenge! –a lány hirtelen mozdulattal hátrált, de a fiú rögtön megérzékelte, hogy lehullt a képzeletbeli páncél.
-Te is tudod, hogy ez csak azért van, mert nem tudod elfogadni a másikat. Mert nem vagy türelmes, és nem vagy képes elnézni, hogy a másik sikeresebb vagy jobb. Ehhez kell a legnagyobb erő. Nem gondolkodnál így, ha igazán ismernéd a másikat.
-Egy megsebzett szív már nem tud ugyanolyan egységet kötni.
-De meg tud bocsátani…
-S mégis… ha meghalok, mindenki ott fog állni a sírom felett, és számba fogja venni a legszebb és legjobb tulajdonságaimat. Az ellenségeim talán eljönnek megsiratni… de a barátaim mindenképpen ott lesznek… és korholni fognak a bűneimért…
-… és elsiratni, mert elveszítettek valakit, aki egyedi és tökéletes volt, akit az élet hozzájuk láncolt. Büszkék lesznek a hibáidra, és arra, hogy veled lehettek. Mert az számít, amit megtettek érted, és nem az, amit hiszel, hogy a hibájuk. „