2011. október 28., péntek

Hazug agónia

Holnap hazajön a halál.
Kopogtat az ajtódon, vadul zörgeti telefonod. Csábító ajkai megremegnek láttadra. Feketesége karjaiba zár, és illata a Pokolig kísér. Mire kinyitod nehéz szemeidet már csak árnyát látod elúszni másfelé…


Nem veszélyes az, ha valakit csontig hatolóan ismerünk? Nem veszélyes, ha az összetartó szálak már olyan őszintékké váltak, hogy teljesen meg is vékonyodtak közben.
Meghasonlott a barátság a szememben. Isten új embereket, jobb embereket hozott elém, akik fényükkel előre mutattak. Eddig nem ismertem őket, vagy csak részlegesen, de ma megnyílt minden ajtó, ami előtt oly sokáig várakoztam.
Nem elég beszélni, sem tervezni. Tenni kell, ha újat akarsz. Olyanra vártam én is, amit nekem kellett volna megszereznem, s ennek az lett az eredménye, hogy elkezdtem végletekben gondolkozni, és nem is figyeltem, hogy milyen sok, színes és nagyszerű ember van még körülöttem. Nem vagyok én klikkbe való. Nem vagyok megköthető, és ökör, aki majd beáll a sorba. Nem. Túlzottan szeretek kilógni, felfedezni, megőrülni, magam lenni, majd ismét mindenkit körülölelni. Geisterfahrer repül, nem pedig tűr, miközben megalázzák nála önteltebb és lelkileg sivárabb emberek.
Ez lehet fricska, megszólás, bármi… de egyet nem kívánok senkinek: hogy a valóságot olyan szürkének találja ebben a percben, mint én.
Olyan barátokat kívánok mindenkinek, akik megértőek, kedvesek és figyelmesek, miközben lelkük hasonlóan színes. Őrületnek és egységnek kell lennie, és nem csak az emlékekből táplálkozni, hanem a jövőt tovább szőni.

~ Ki távol van, közel fog jönni, egészen közel, hogy lássa könnytől ázott orcádat, mikor a legek otthagytak.

Weöres Sándor: Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?


Mici, ezt a bejegyzést neked ajánlom. Ma megtaláltam benned méltó sorstársamat, és új, lelkileg teljes barátomat. Erőt és rengeteg hitet kívánok neked. Te tudsz abból táplálkozni, amiből én is nap, mint nap szoktam. Jó ember vagy, aki szeretetre méltó, de ennek adására is képes. Tudom, hogy bármire képes vagy, mert hiszel, s mert én is segítek <3

G.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése