2015. február 13., péntek

"I found freedom in the ugly truth"

Ma szembejött velem egy Dodge Charger SRT az úton. Messziről észrevettem… mosolyra fakadtam, s eszembe jutott, hogy valami nagyon fontosat le kell hogy írjak.

1 hét kell ahhoz, hogy ne sírva aludj el minden nap.
2 hét múlva már nem csak azért eszel, hogy ne légy rosszul, hanem újra érezed az ízeket, a színeket, kívánod a friss, éltető ételt.
3 hét után már nem érzed annyira emésztőnek az űrt, ami betolakodott a szívedbe.
5 hét múlva már képes leszel a szemébe nézni, és megmutatni, hogy nélküle is nagyon jól elvagy az életben.
7 hét után már nem is emlékszel az arcára… a csókjára… az érintésére. Az intim pillanatok emléke elfelhősödik, és nem maradnak meg a legszebb emlékképek sem a forró pillanatokból.
12 hét múlva beléd csap az érzés, hogy igenis jobb így az élet. S ez már a meggyőződés erejével hat rád. Felvillan egy nagyon negatív emlék, ami még mindig keserű érzést vált ki, s ennek hatására teljesen megszűnik a varázs, a kapcsolat, a kötelék, ami azelőtt 10 hónapig tartott.

Február 9. Úgy vártam ezt a napot, mint a megváltást. Rengeteg itthon töltött idő után, ami olykor kínzóan telt a sok emlékkép és unalom miatt, most véget ért. Véget ért egy nehéz időszak, amiről azt hittem, soha nem fog lezárulni.
Egy-egy fáradt vagy rossz nap után, hihetetlen súllyal nehezedik rám a tudat, hogy most sokkal kevésbé lennék leterhelt, ha fél évvel ezelőtt elkezdek ténylegesen készülni erre a nyelvvizsgára. Meg kellett bocsájtanom magamnak emiatt a rossz döntés miatt, aminek most viselnem kell a következményeit. Tudom, hogy én hibáztam, és csakis én tehetek róla, hogy nem álltam neki követni a céljaim, és ehelyett mást segítettem előrébb az életben… de most mégis újjáépítek mindent, és ez a nyelvvizsga egy szimbólum lesz az életemben. Soha semmit nem akartam még így megszerezni, mint ezt a papírt. Egy nagyon egyszerű okból kifolyólag… meg akarom mutatni, hogy képes vagyok győzedelmeskedni a múlt felett, és soha többé nem hátrálok meg az álmaim elől, csak azért, mert „szerelmes” vagyok. Aki igazi társ az életben, az nem csak a saját céljaira koncentrál, hanem segíti előre a másikat, és minden erejével ösztönzi a legjobbra. Ez csak úgy működik, ha mindkét fél eléggé felnőtt ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni a másikért. Ilyen férfit keresek.

Erre vágytam… hogy végre ne egyoldalú legyen az életem, a hétvégéim ne ugyanabban a szokásos ritmusban teljesen. Soha eddig még nem foglalkoztam ennyi dologgal… egyszerre vagyok nyelvész, 3 nyelv kavarodik bennem, éneklem, táncolok, sütök, olvasok, múzeumba járok. Elkezdődött egy korszak, ami nagyon termékenynek ígérkezik, és végre tényleg azzá válhatok, akivé mindigis akartam. Ezer dolog, ami kitölti az életem, ami színessé teszi a hétköznapjaim, és aminek segítségével majd igazán emberi lehetek, mesélhetek majd valaki másnak, hogy mennyi mindent elértem, és hogy mennyi minden érdekel. Nem akarok több olyan szenvedélyt, amit „örököltem” egy szerelemből… inkább közös szenvedélyt akarok valakivel majd, aki szintén képes kitárni a szívet a sokszínűség felé, és türelemmel képes felnőni a feladathoz, milyen is lehet egy igazi, közös kapcsolatot, életet, világot kialakítani…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése