„Futok. Fejvesztve
menekülök a valóságból. A türelmem, az egyetlen megtartóerőm elfogyott. A
szeretetem már nem elég ahhoz, hogy életben maradjak a farkasok között…
Néha nem is tudom, hogy
kik között élek és hol a helyem közöttük. Régen vágytam ennyire a kínzó
magányra…
A szerelem bennem
kétarcú… van, hogy az egekig emel, de a sűrű, halott hétköznapokban csak
kínozni tud. Fegyverként használja a féltékenységet, a gyanakvást… elhiteti
velem, hogy nem csak én élek a másik szívében. Addig hajt, mígnem belepusztulok
a tömérdek kérdésbe… nem kérhetek vallomást, nem kérhetek őszinte szavakat a
férfitól… mindent tilos. Bilincsbe vertem a saját kezemet, mert tökéletes
akartam lenni. Nem követhetem el a múlt hibáit… nem ölhetek meg megint egy
virágzó kapcsolatot. Megfulladok inkább a saját némaságomba, de nem hagyom,
hogy az ábrándok elpusztítsanak egy friss, lehetőségekkel teli életszakaszt.
Szólj, ha tévednék… azt
hiszem tudni akarom, hogy megint összetörik a szívem.”
Örökké a tietek,
Geisterfahrer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése