Miracles

„Feladtam volna mindent, amiben régen hittem? Már felnőttem? Hiszek még a tiszta, szinte gyermekien őszinte szerelemben? Azt hiszem, minél öregebbek vagyunk annál több érdek és kompromisszum hígítja fel ezt a szinte ragyogóan tiszta csodát.

Azért mosolyognak rám az idegenek, mert látják a túláradó érzelmet bennem, vagy csak egyszerűen minden keserűséget legyőzve próbálok előrébb jutni egy „nehéz” világban, és az optimizmus kiül rám?

Mikor megismertelek, feladatot kaptam. Megtalálni a jövőt és felébreszteni a szunnyadó, elfelejtett erőt, magabiztosságot. Ez mind meglett, de… a társadalmi konvenciók és a saját elvek mögött azért még keresem a szerelmet… a bizalmat.

Nem tudom elmondani az érzéseimet. Üvölteném neked, hogy szeretlek, de visszaránt a büszkeség és a félelem attól, hogy te nem így érzel. Nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok az egyetlen, vagy hogy ugyanazt akarjuk... Ezt talán még nem meséltem, de régen azt hittem, minden rendben és egy tökéletes kapcsolat része vagyok… aztán megcsaltak és összetörték a szívem. És te? Csalódtál már? Voltál valaha igazán szerelmes? Akkor milyen voltál? Most mit érzel…? Akarsz velem lenni…?

Kérdés kérdés hátán… ezeket régen kierőszakoltam a másikból, aki aztán ezek miatt annyira gyávává vált, hogy elmenekült. Most nem követem el a hibát. Inkább felhúzok egy láthatatlan falat, ami mögé bebújok és reménykedem benne, hogy a szívem nem törik össze.

Igen… szeretnék megint felelőtlenül és vadul szeretni, de attól tartok, ha te eldobsz magadtól, akkor soha többé nem találok már ilyen csodát…”

Üdvözlet Geisterfahrer „naplójából”…Ha Ha hhhhhHhhhhefgrjrhhl