Céltalan cím

Hogy mi változott meg? Ugyan kérlek… felesleges kérdés, hosszú válasszal. Minden. Röviden csak ennyi, de ha szeretnéd, kedvedért kifejtem… megígértem, írva megláthatod.

Minden, ami átáramlik rajtam az valódi, utánozhatatlan, és szinte beleégnek a képek az agyamba és a szívembe. Nincs olyan pillanat, hogy ne éreznék „semmit”… volt perc, hogy csak bámultam a napsütésbe és szívem helyett csak a halk zene üteme dübörgött… élveztem, amint ölelsz… amint végigsimítod arcom. Imádkoztam, hogy örökké tartson, hogy soha se felejtsem el ezt, és ne keressek mást…

Nincsenek kérdéseim. Az önbizalom még mindig távoli rokon, de… talán szépen, lassan fényt derítek arra, ki is vagyok. Nem… nem keresem önmagam… teljesen felesleges a mai világban… ahhoz el kell tűnni, el kellene veszni. Én csak újabb és újabb lépcsőfokokat érek el, és feltörekszem a magasba.

Valójában mindig is volt célom, csak elfelejtettem rendszeresen, hogy mi is az. Ez amolyan komolytalan tréfa az agyamtól, hogy összezavarja a szívemet. Éjszaka ők ketten vadul viaskodnak… az érzelmeim nem hagyják aludni a gondolataim, s mikor felébredek, már nem is tudom mit akartam, vagy merre tartottam.

A váróteremből kilépve a valóság színes, hatalmas és néha betakar a végtelenségével. Új minden. De meddig…? Mikor jön az új fejezet…? Meddig tart az örökké? Mikor növünk majd fel? Mikor érjük el azt, amikor az életben már alig lesznek célok?

Kedves, tanuld meg: az élet sohasem unalmas. Ne mondj ilyeneket, mert könnyen megrázhatja vasöklét, s te megint sérülten hullasz majd a földre, vérző szívvel… és a Sorsod ellen már én sem vehetem fel a kesztyűt.

Ne a jövőben, de ne is a múltban élj. Válaszd inkább az álmokkal, célokkal teletűzdelt jelent… minden szépségével, csalódásával, keserédes játékával. Többet tud neked nyújtani, mint a fent említett kettő. A jelen már önmagában a megélendő örökkévalóság. Elkísérnek utadon a pillanatnyi szépségek, az átröppenő álmok… a szerelmes ígéretek… a csillogó, fényes autók… és én. Én, aki ugyanúgy bele akar égni a tudatodba, mint te az enyémbe.

Nem várok el többet. Csak bölcsen mosolygok, és tudom, mennyi mindent ajándékozol nekem…

Geisterfahrer, aki szívét az Örökkévalóságnak ajándékozta.

S az megígérte, vigyázni fog rá…