2011. november 21., hétfő

Nothing but Love for You


Milyen érzés lehet a másik szívében tüzet gyújtani? Apró szikrákat csiholni, és figyelni, miként kapnak lángra a szív gyenge, piciny ágai… majd nézni a lobogó tűzerdőt, hallgatni a recsegést, a ropogást… s várni addig, amíg el nem ül a lángtenger.


Sokan azt hiszik, hogy a szerelem tart életben. Persze, a szeretet számomra is pontosan ugyanolyan fontos, mint maga az, hogy levegőt kell vennem, de… ennek a csodálatos dolognak van egy különleges megjelenési formája. A szerelem…
Idegen és távoli szó. Mit jelent? 2 év után meg merem kérdezni, hogy mit is jelent ez?
Valaki ténylegesen „tüzet” gyújt bennünk… hogy kellemes meleget kapjunk, és mindig a fényben járhassunk… de… ha rossz embertől kapjuk azt a bizonyos szikrát az erdőtűz elkerülhetetlenné válik…

Gyenge kifogás a magány szeretete és a csend élvezete. Biztosan nem léteznek olyan emberek, akik képtelenek egy párkapcsolatban is kibontakozni. De mi van, ha a kivétel mégiscsak megerősíti ezt a szerelmetes szabályt? Ha valaki az egyedüllétet részesíti előnyben… talán nem olyan nagy bűn.
Takarózhatok szépen megfogalmazott mondatokkal, a lényeg mégiscsak kivillantja csábos tekintetét. Félek. Úgy, mint bárki más… ebben hasonlítok az emberek nagy részére. Nincs mit szégyellni, ugye? Talán ez tesz valódivá… minden szépséget beárnyékol egy cseppnyi rettegés, s kérdések tömkelege.
Nekem csak egy kérdésem van ma… képes leszek a szívemet megint elfelezni?

G.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése