17 szál gyertya

"Csak ült és gondolkodott. Mérlegelt. Kereste a tökéletes összetevőket egy tökéletes egyénhez. Gyalázat… mikor felocsúdott, érezte, hogy ez nem egy matekfeladat, ezt képtelen kiszámítani.
Végül rájött, hogy szerelmesnek lenni nagyon nehéz feladat, főleg, ha elkeseredettségünkben számolgatni kezdünk, és összegezzük a tökéletes partner tulajdonságait."

Pontosan 48 órával ezelőtt régen látott szépségek rohantak vissza hozzám. Minden szín, érzés, fény felerősödött. Visszatért belém az élet, és 2 napig minden rendben volt. Nem fájt semmisem, az emberek törődtek velem, én pedig leírhatatlanul boldog voltam. Arcomon örök mosoly csücsült, kikiáltva a világnak minden apró örömét.
Most pedig ismét csak egy egyszerű hümmögésre futja. Szemem összehúzom, és tovább ítélkezem az élet felett. Balgák, szerencsések, csendesek és hangosak. Olyan sokan vannak, és annyi mindent invesztálnak az egészséges gondolkodásba, hogy képesek még azt is megmérgezni.

Őszintének kellene lennem, de én nem blogolni akarok, hanem írni. Létrehozni valami újat és egészen mást. Mindig ezt mondom, ma talán bele is vágok… vagy holnap… vagy halogatom még sokáig. Egy ideig azt hittem, hogy kénytelen leszek beállni a sorba, de most sem lesz hozzá kedvem…

Vakítóan s vadul szól a Hold. Holnap teljes ruháját felölti a fekete égen. Holnap újjászületik a sötétség apró fénycsóvája, hogy kicsit még ezen a Földön időzhessen. Nem fog eltelni úgy perc, hogy ne jusson eszembe a sok jel, a sok egyezés és az óriási csalódás… ami mindent a feje tetejére állított, ami elvett tőlem mindent, és ami képtelenné tett a távolabbi szerelmek kialakulására…

G.