Hiába menekülnék, nincs értelme. Lát, érez. Pedig nem akartam, harcoltam az érzéssel... de most már tudom, hogy végre miért olyan más minden.
Mert igazi. És belelát a legösszetörtebb, legkuszább, legbutább gondolatokba is...
Mert...
"Tudom, hogy úgy hát rád, mint egy áramlás.
Hiába küzdesz, magaddal ránt, és messze sodor a valóságtól, kimozdít az utóbbi egy évedből..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése