Sleeping With The Enemy

Geisterfahrer mesél…

„Hajónkat egymás mellé sodorta az élet. A tenger, azaz maga a sors így adta alánk a hullámokat, hogy furcsa és rögös utak keresztezésében találkozhassunk.
Feküdtem mellette az ágyban. Köztünk az alig félméternyi távolság hirtelen szakadékká mélyült. Éreztem a belőle áradó feszültséget és szorongást. Tudtam, hogy kire gondol… tudtam, hogy fáj a szíve, még akkor is, ha azt mutatja az egész világnak, hogy nincs neki. Különös módon mindketten ugyanazzal küzdöttünk… egy érzést akartunk elnyomni, hogy az még véletlenül se befolyásolja határozott és büszke lényünket… nehogy bármi is megpróbáljon elpusztítani minket. Azon kezdtem el hirtelen tűnődni, hogy vajon azért nem érintjük meg egymást, mert félünk, hogy akkor valami megmagyarázhatatlan gyengédség kezdene kialakulni köztünk?

Nem kedvelem a felszínességét… sem a kapzsiságát. Közönségesen beszél és arrogáns. Mégis megnevetett a tettetett butaságaival… óriási badarságokat hord össze, de nem tudom már felhúzni magam ezeken. Imádom köszörülni rajtam a nyelvem… úgy érzem, milliószor belerúghatok, ő akkor is kibírja.
Nekem megmutatta, hogyan is küzd a hatalmával, ami lassan összeroppantja… ettől hirtelen nagyon emberivé és vonzóvá vált. Érzem, ahogyan árad belőle a felnőttes nehéz élet árnyéka. Azt hiszem, valahol mélyen engem tekint az egyetlen igazi, megbízható barátjának, akinek nem kell semmit sem bebizonyítani… s aki még mindig nem vár el semmit cserébe.

Egy ágyban az ellenséggel. Fogalmam sincs, miért hozok mostanában ennyire rossz döntéseket. Én nem vagyok szerelmes és nem is akarok az lenni… mégis folyton azon kapom magam, hogy küzdöm az érzelmeimmel. A múlt velünk él, és arra vár folyton, hogy összezavarja a jelent.

Nem lehet csak úgy odaadni a testünket valakinek. A lelkünk ott lakik benne, tehát egy részét a fizikai létünkkel együtt odaajándékozzuk. Az érzelmi világ nem fekete-fehér. A szerelem az, vagyis az inkább lángoló vörös. Most egyik színt sem látom… most köd szállt a szívemre, ami elborít mindent… a határozott, komoly érzelmek megfoghatóak, kezelhetőek és csak jól érinthetik meg az ember lényét. De most sorra találkozom a zavarosabbnál zavarosabb kapcsolatokkal, és nem tudok velük megküzdeni. Szeretnék nagyon messzire elfutni és soha többé visszanézni.

Egyetlenegy nagy és igazi Szerelem létezik. Aki szerencsés, az hamar megtalálja, és boldog házassággá alakulva egész életét beragyogja. Szeretnék egy nap majd készen állni arra, hogy ilyen nagy áldásban lehessen részem. Az igazi szerelem egy gyönyörű, tiszta kincs, amihez nem méltóak a zavaros próbálkozások, és az egyoldalú vonzalmak. Mindenki tudja, mikor találja szembe magát egy darabbal a tökéletes boldogságból..."