Pipacs

Igenis kell az ember életébe legalább egy sziget, ahol megbújhat… ahol megnyugodhat. Csak egy pillanatra szabad lehorgonyoznunk, egy hosszú villanásra, mialatt a menedéket adó nyugalom átjárja az összes porcikánkat.
Szerencsés vagyok, mert megadatott nekem, hogy találhattam magamnak egy zugot a nagyvilágban, ahol szívesen látnak, és ahol nem ér el a múlt keze. Ez a „sziget” nem menekülési célpontként szolgál, és nem is egy fojtogató, önző érzelem.
Aki igazán szeretünk –akár szeretettel akár szerelemmel-, annak igenis élmény látni a helyet, ahol felnőtt. Nekem fontos, hogy lássam honnan indult a családom, a barátaim, így megtudhatom, milyen környezet formálta őket, és kapok belőlük, a másik otthonából egy darabot, ami aztán összeköt minket a későbbiekben.

Szeretek utazni. Szeretek hidakat képezni a saját otthonom és a világ másik pontjai között. Látni kell mindent, amire csak lehetőségünk van.
Adrus, köszönöm, hogy megmutattad nekem, honnan indultál, és hogy miért szereted annyira ezt a tájat. Hiszem, hogy minden utazásom után kicsit más emberként, még teljesebben, még színesebben térek haza. Magammal hoztam egy darabot a Szigetközből. Egy egészen értékes darabot, amely emlékeztet arra, hogy van egy barátom, aki mindig mellettem áll és elkísér az életem végéig bárhova, lélekben mindig ott lesz. A tüdőmben érzem a friss levegőt, a szívemben az új taktusokat, amik újult erővel lüktetnek. Köszönöm Neked, hogy kikapcsolódhattam, boldog lehettem, és elengedhettem magam.

Az élet során talán nem is veszítünk el semmit, csak minden életszakaszban más és más értéket adományoz nekünk a Sors. A mi feladatunk, hogy felismerjük, hogy igazából mennyi gyönyörű dolog a mienk.

Szétárad a testemben a jóleső, nyugodt érzés. Felálltam, megcsináltam. Boldog vagyok. Hosszú idő után újra van miért őszintén mosolyognom. Mindent csak saját magunkért érdemes tenni… célok, küzdelmek és szerelmek állandó forgataga az emberi élet… s számomra most az igaz barátok szeretete az a szegletkő, amely igazán egyben tartja az életem.