Nem lehet hiteles a rólam alkotott
kép, ha nem mesélek olyanról, ami igazán jó az életemben.
Három dolog képes megmenteni minket az élet poklától: a szerelem, a család és a
barátok. Minden életszakaszban másra van igazán szükségünk, és a Jóisten
biztosan tudja, hogy éppen mit érdemlünk meg. Talán majd egyszer ez a három
harmóniában tudja átszőni az életünket… de most nem is baj, hogy nincs még meg
ez a kiegyensúlyozottság, hisz még nem is tudjuk elbírni ezt a boldogságot.
Hálás vagyok. Ismét van miért
hálásnak lennem, hisz van mellettem egy maroknyi ember, akik elkísérnek az
úton, és egy percre sem fordulnak el, ha éppen szükségem van rájuk. Nemcsak a
szerelem lehet áldás az életben, az igazi barátok jelenléte is egy különleges
szeretet-erő, ami ugyanolyan óriási motivációt tud adni a harcokban.
A nőket még több érdek fűzheti
egymáshoz, mint a férfiakat. Azt hiszem, most már látom, hogy a múltban miért
szakadtak meg bizonyos kapcsolatok. Nem lehet csak az iskoláról, a fiúkról,
vagy csak nagy panaszokról beszélgetni. Ha folyton csak ugyanaz a megszokás köt
össze, egy kis űr keletkezése után szertefoszlik minden, és kényelmesebb külön
utakon folytatni.
Minden egyes szavammal azt igyekszem kifejezni, hogy mennyire másképp
gondolkodom, és ezáltal távol tartsak olyan embereket, akiket a múltból nem
szeretnék a jelenbe áthozni.
Nem biztos, hogy mindenki érti a
hullámzó bejegyzéseim vagy az egyedülállósággal vívott harcomat, ami amúgy már
csak a szavak szintjén maradt meg. Ezek benyomások, érzések, amiket nem lehet
folytonosnak tekinteni. Ez az egész nem egy nagy regény, inkább különálló,
prózai versek, amelyek egy-egy jelenséget örökítenek meg. Végigolvastam az
elmúlt félévét és nem ébredtek bennem keserű érzelmek. Örülök, hogy mindent
leírtam, hogy vállaltam a harcaim és most már bármiről tudok írni. Megint.
Talán most már visszakaptam a képességem, hogy éles és kritikus szememmel
felszántsam a világot… ;)
G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése