Ultraviolence

Hosszú ideje újra írok. A mérget kiszűröm a gondolataimból, és csak a fénybe nézek. Hadd vakítson el a tisztaság, égesse ki a bennem élő rosszat…
Elvarázsolsz. Életem erős és stabil alapköve vagy. Kezedbe fogod az arcom és kíméletesen lehozol a földre. Nem hagyod, hogy az érzelmeim rabja legyek… nem hagyod, hogy elhiggyem magamról, hogy rossz ember vagyok.
Sok sikerem és büszkeségem van, de semmit sem becsülök úgy, mint téged. Nehéz szavakba önteni azt, ami most már olyan mint venni egy mély lélegzetet. Legnagyobb kincsem az a parányi világ, amelyben mi élünk… amit senki nem vehet el tőlünk, amiért már megküzdöttünk.

Emlékszem, mikor feltárult előttem az a hatalmas csoda, ami még most is átszövi a hétköznapjaim. Megbabonázva lépkedtem a jeges levegőben. Mindenem tűzforró volt, az ajkam égett a csókodtól. Megtöltötted a szívem szereteteddel, és életre keltetted bennem a jó embert. Megtanítottál arra, milyen igazán mosolyogni, milyen igazán szeretni. Találtam egy férfit, aki szerelmes. Aki szerelmes belém… egy szerelmes férfit, akinek lelke olyan tiszta mint decemberi érintetlen hó. Nem ijedsz meg a jövőtől, nem futsz el rettegve az örök kötődésemtől. Nem hiszem, hogy létezik nálam szerencsésebb ember. Ha a saját gondolataim a szakadékhoz sodornak, miattad maradok majd jó ember. Te adsz erőt, hogy valami rendkívülit alkossak, amikor felnövök… hogy dolgozzak, és soha ne legyek rest jót, jót és még több jót adni. Mert tőled mindent megkapok, amire vágyok. Talán néha nem is élőlény vagyok, hanem csak lélek… s a te szereteted tart ezen a földön… miattad élek, hogy láthassalak mosolyogni… hogy hozzám érj, hogy kimondd a nevem.
Néha tényleg menekülök, vagyis legalábbis magamra zárom az ajtót, és kitaszítom a világot. Csak lebegni akarok a végtelen szeretetben és boldogságban, majd elhitetetni magammal, hogy semmi másra nincs szükségem. Jó néha így, kiürül a fejem, és nem leszek érzékeny a töménytelen gonoszságra.

A szerelemnek egyetlen feladata van. Szeretetet adni… a világ, amit berendezünk magunknak mentesnek kell hogy legyen minden emberi méregtől. Nem engedheted meg, hogy betörjön a valóság arra a helyre, amit boldogsággal és szeretettel építettél fel. Kezdetben ez a világ még parányi, titokzatos és gyenge… majd később, az évek belevésik jeleiket, és egyre nagyobbá válik, levetkőzi titokzatosságát és nyílt, erős egységgé fejlődik. Ebből az egységből születik a jövő majdan…