"Egy tekintet, ami
lángba borítja a testem. Mosolyog rám a két barna, finoman ívelt, óriási szem. Megremeg
a lelkem, nem tud elbújni a pillantás elől. Elkapott. Megbénultam. Nem tudok
gondolkodni… érezni… nem hallok, csak bámulok. Felrobbantja fényesen a
sötétséget, megváltoztatja magányos világomat, életet lehel dermedt sejtjeimbe.
Soha ilyen pillantást még nem láttam… s ami mögötte van, még több titkot rejt. Minden
percben kutathatnám az igazságot, elemezhetném a szempárt, mégsem jönnék rá,
miért képes olyan varázslatosan pásztázni. Kötött, mély érzések, megfojtott
fájdalmak éltetik a pillantást. Mindig csak mosolyognak… a lágy pillák még
kedvesebbé teszik a titkos barnaságot…
Bárcsak örökké engem
néznének, bárcsak az én szívemet melengetné mindig a kedves szem… hogy aztán láthassam finoman
becsukódni, mikor édes csókot lehelek a gyengéd ajkakra…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése