3 napja felültem a repülőgépre és mindent magam mögött hagytam. Éreztem, ahogy távolodnak tőlem az összetört szívek, az ellenségek és a barátok is. Egyedül maradtam. Erre vágytam… végre eltűnni abból a világból, ahol hajtottam a mindennapok malmát. Megkaptam ezt az ajándékot, és ki is élveztem. Az utóbbi pár napban csak csodálkoztam a természet hihetetlen művein, és eggyé váltam az óceánnal. Most már tudom, hogy nem csak egyszerű kékség és mélység, hanem több. Ő én vagyok, s én ő vagyok. Alámerülök, és hallom csendes énekét. Megízlelem sós ízét, ő pedig lágy hullámaival körülölel. Azúrkék színe összeér az éggel… Isten tudja csak, hol válik szét a kettő.
A táj pedig… hegyekkel ölelt kis sziget, ahol temperamentumos, hatalmas szívű emberek laknak. Teljesen más, mint ahonnan én jövök. Végre felfedezhettem valami egészen újat! Csakúgy, mint az óceánban, a boldogságban is úszkáltam. Újfajta érzések hatották át a lelkem… újra éltem. Amit útközben elhagytam, most végre újra megtaláltam. Csodálkoztam. Örültem. Szerettem. Nevettem…
S mégis ott bujkál bennem valami. Talán… sok már az érthetetlen nyelv. Sok az idegen íz, és kultúra. Sok a magány…
Mi is a honvágy? Vissza oda, ahol annyit bántottak minket? Ahol összetörték a szívünket…? Tenerife gyönyörű, de a tartalma még üres. Felfedeztem, és átittam néhány emlékkel, de ezek még azok az emlékek, amik örök életemben elkísérnek. Azokat otthon hagytam… bármily furcsa is, ezt érzem. Mikor eljöttem csak azt akartam, hogy minden bújjon el a kilométerek ölelésében… de… mostanra tudom, mit is hagytam igazán otthon. A szeretteimet… az emlékeimet… mindent, ami eddig életben tartott. Hiányoznak a lányokkal közös hatalmas nevetések, bulik… hiányzik a kicsiny szobám a sok színes poszterrel. Nem vagyok én hálátlan, hisz büszkén vallom, én a szívemet itt hagytam az óceánban, de… az aki vagyok, hazahúz. Nevetséges, de… még az összetört szívem is az otthonáért kiállt… hiányzik a hely, ahol először alkottam.
Lehetséges, hogy ahol igazából élek, nem is olyan rossz hely. Nem véletlen a közhely, hogy néha el kell távolodnunk ahhoz, hogy észrevegyük egyes dolgok szépségét és fontosságát. Képtelen letagadni, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Azt hiszem ez az út arra volt jó nekem, hogy megtapasztaljam, milyen egy egészen más világ, és hogy mennyire állok készen, hogy mindent otthagyjak. De a legfontosabb talán az, hogy kezdem megtanulni kikapcsolni a rossz dolgokat… végre tudom élvezni a nyaralásom anélkül, hogy rám szakadnának az otthon maradt fájdalmak és összetört álmok. Érzékelem a hihetetlen távolságot, és ki is használom.
Csupán egyet sajnálok… szívem tüze kihűlt. Egyedül maradtam, és nincs kivel megosztanom ezt a hihetetlen gyönyörűséget… egyre jobban kezd hiányozni egy társ, aki mellett a maradék hiányzó részeim is kiteljesednének… aki ott áll mellettem, és eloszlatja az összes kételyem…
Addig is… Geisterfahrer száguld tovább, hisz a világon annyit de annyi dolgot kell felfedezni még, és annyi de annyi dolgot kell még átélni ahhoz, hogy igazán felnőhessek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése