Hit

Ars poetica - Vol II.

S amikor már sírsz a világ mocskától... az okos emberek önfényező szavaitól... a hatalmas intelligenciájuk villogtatásától, és megrettensz, hogy ők mennyit tanulnak... Állj meg. Gondolkozz... több vagy te ennél, mint hogy megriadj egy kis nárcizmustól. Hisz mid van? A tiszta, formálható jövő. Régi, igazi barátok, akik elkísérnek a műanyag falak szorítása után is...
És még... a mindenség is a tied. Benne a legforróbb szívű férfi...

Lélekcsókok

Van, hogy úton a Mennybe megfeneklesz a Pokolban. Mikor a menedékedbe rohansz, szembecsap az összes emberi mocsok és bűn. Nyelved már véresre haraptad néma várakozásodban, és elég egy csöpp oltóanyag az igazság lángjának… feltör torkodból és megtisztítja a világot.

*

A világ legszebb kincséhez vezető út ingoványos mocsáron vezet keresztül, amelyben megbújnak a legfélelmetesebb és legerkölcstelenebb szörnyek. Vad tekintetükkel elcsábítanak, és a múlt meg nem élt szenvedélyes pillanatait villantják fel előtted… Vonatokat vonultatnak fel előtted, melyben kényelmes vérvörös posztóban tetszelgő helyet kínálnak neked…

*

Látlak elmenni. Látom szemed megfakult csillogását. Mellkasomból elfogy a levegő, megfulladok. Homályos, elcsukló hangon ismételgetem a vallomásaid. Te lehajtod a fejed, és szánakozva, szomorúan nézel rám. Azt mondod, hogy ez akkor mind igaz volt, de már nem szeretsz. Véget ért. S én majd belepusztulok a démoni képekbe, ahogyan látom, hogy más nőt csókolsz, ahogyan más nőt kérsz feleségedül. Szétfoszlik az összes jövőképem, és sorvasztó magány telepszik életemre. Végtelenek a megnyomorult szív napjai. Nélküled.

De most még hallom lépteid. Benyitsz a szobába. Szerelmesen rám mosolyogsz, és az én szívem is felmosolyog. Odabújsz mellém, kezedbe fogod meggyötört arcom. Azt mondod, szeretsz. Mindennél jobban… azt mondod örökre velem maradsz. S megváltod puszta létem.

*

Beragyogod a legnagyobb sötétséget is.

Bárcsak lehetnék a rózsaillatú levegő, melyet mindig finoman ívelt mellkasodba szívsz.

Bárcsak anyai szeretet lehetnék, hogy elkísérjen féltő gondom egész életedben.

Minden futó pillanatban egyre erősebb lesz megtépázott szívem. A remény pumpálja a vért az ereimben, ahol minden apró kis sejt csak érted él. Te vagy a Minden…

Váltás

*VÁLTÁS

1. Ne húzd fel magad más emberek hülyeségein!

2. Légy türelemmel, tisztelettel és kedvességgel azok felé, akik feltétel nélkül szeretnek!

3. Tégy valami rendkívülit!

Köszönöm

Egy művész szép bocsánata

„Kihez menekülnék, ha te nem lennél nekem? Hol lelhetném meg szívem otthonát, ha nem a te szívedben?

Kit bántanék meg vad természetemmel, és kit engesztelnék ki alázatos szívvel?

Hisz nincs ember a világon, aki engem szeretne. S nincs ember, akihez én igazán őszinte vagyok.

Mindenki idegen, csak a saját céljaiért száll versenybe, s csak az önmagáról festett képpel tud foglalkozni. Süket mindenki, ha valaki segítségért kiált.

Nem, nem te tetted magányossá szívem a forrón lángoló szeretettel… mikor téged ajándékba kaptalak az élettől, már nem volt semmim. Kincseitől megfosztott némaként álltam a sivár valóságban, mert összetörték a hitemet.

Finom árnyként, halkan bűvölted el szakadt létem. Gyengéd erővel bontottad le az érinthetetlen falakat, és nem féltél szembenézni azzal, aki az álarc mögött lakik.

Nincs semmim, amiért hálásabb lehetnék ezen a világon. Hisz nincs is senkim rajtad kívül. A szereteted az egész világom beragyogja, és mérhetetlen erővel ruház fel. Nem tudom elképzelni földi és majdan mennybeli létem a te gyengéd, óvó kék tekinteted nélkül, ami óvatosan körbeöleli egész létem és megóv mindentől.

Engem nem érdekelnek a felnőtt, racionális szavak, mert megtaláltam az egyetlen komponenst az életemben, aki feltétel nélkül elkísér utamon, és aki nem csonkít meg önzésével vagy kiégett lelkével.

Felesleges pazarolnom a szót, hogy elmagyarázzam, mit érzek, hisz nem is tudom szavakba önteni és nem is akarom ezt a csodát az emberek szeme elé vinni… úgysem értenék vagy irigyek lennének.

Csak az igazán nagy művészek képesek ezt igazán megfogalmazni. Én csak érezni tudok… érezni, ahogyan bennem, a véremben áramlik a szeretet. A szeretet irántad.”

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Üzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

(Weöres Sándor: Tíz lépcső)