S amikor már sírsz a világ mocskától... az okos emberek önfényező szavaitól... a hatalmas intelligenciájuk villogtatásától, és megrettensz, hogy ők mennyit tanulnak... Állj meg. Gondolkozz... több vagy te ennél, mint hogy megriadj egy kis nárcizmustól. Hisz mid van? A tiszta, formálható jövő. Régi, igazi barátok, akik elkísérnek a műanyag falak szorítása után is...
És még... a mindenség is a tied. Benne a legforróbb szívű férfi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése