2015. október 13., kedd

Sziklarajzok


Régen azt hittem, hogy bizonyos dolgokról nehéz írni. Most azt érzem, hogy bizonyos eseményekről majdnem lehetetlen...
 Annyit gondolkodom, hogy lehetnék még körmönfontabb, hogyan szórhatnék oda még izgalmasabb, még titokzatosabb morzsákat a valóságnak, a pletykálkodóknak...

 Olykor egyszerűen csak megváltozik egy apró komponens. Iszonyat hosszú folyamat lezárásaként, minden összeomlik - fizikális értelemben is összeroskadok-, de aztán… mintha egy teljesen másik fejezetben ébrednék fel.

A saját falaimon mászom egyre feljebb. A méteres, vastag falakat le kell döntenem magamban, mert a külvilágból, ami ezeken a bástyákon kívül esik, megragadta valami a figyelmem… és már nem akarok többé védekezni, elbújni.
Elsőre talán úgy tűnhet, szembe megyek az elveimmel… de most mégis azt érzem, hogy pont azokat a szabályokat követem, amelyeket megkövetelek másoktól és magamtól is.
Kimerészkedtem a finom kis kastélyomból, és ráléptem egy olyan ösvényre, amely az erdőbe visz, be a végtelen természetbe... ahol ugyan sokszor jártam már, de... az emberi kapcsolatok mégiscsak olyanok, mint maga a vadon. Ugyanaz a lényegük, s mégis ezer arcban, színben, formában léteznek.

Nem tudom, mi leng most körbe, de egészen más az illata, a színe. Józan vagyok, élesen látok, és életemben először azt érzem, hogy nem vagyok egyedül. Elpárolgott a fojtogató sötétség, amelybe bezárkóztam, és amelyik állandóan azt suttogta a fülembe, hogy úgyis mindent egyedül kell megoldanom, és senki nem segít.
Soha sem felejtem a keserű perceket, amikor majdnem kiszakadt a lelkem ebből a jelenből, annyira szüksége lett volna segítségre…

A szerelem őszinte, tiszta és felnőtt érzés. Hófehér és simogató. Nem szennyezheti be az evilági intrika. Egy férfi legyen társ, szerető, legjobb barát és a szikla, amire támaszkodhatok. Ezt már akkor tudtam, amikor elkezdtem megváltozni. Hiszem, hogy a jó dolgokat bevonzzuk, és megtaláljuk a megfelelő utakat az életünkben.

A Jóisten a legkeményebb harcait a legerősebb katonáinak adja. A hozzám legközelebb álló barátok, társak, mind-mind ilyen rendíthetetlen, erős emberek, akiket tiszta szívemből tisztelek, és minden nap hálát adok értük. Köszönöm, hogy vagytok nekem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése