Használati utasítás

Millió dolgot tudnék javasolni, mielőtt elkezdesz olvasni. Először is, ne ijedj meg, nem vagyok annyira komoly, mint amennyire a sötét szavaim mutatnak.
Már a magam szemében is soknak tűnik az a 6 év, amit itt dokumentáltam. Nem telik el úgy nap, hogy ne jelenne meg a fejemben egy szép mondat, amely lefesti az életem adott szakaszát. Nekem az írás terápia… annyi mindent elmondtam már a papírnak, hogy a segítségével fel tudtam dolgozni a fájdalmakat az életben.

Látod? Ha szerelmes vagyok, csak úgy folyik belőlem a szép szó. Ha gyűlölök, ordítanak a szavaim. Van, hogy sokáig néma vagyok… ilyenkor tiltakozom vagy kurtán és szigorúan fogalmazok.
Tudom, hogy depresszív vagyok. De ezt senki sem láthatja… csak a papír. Amióta csak az eszemet tudom, írok, ha valami bajom van. Nekem ez a fegyverem, a mondataimba beleszövöm az állandó kritikáimat.
Kicsit néha olyan, mintha csupaszra kéne vetkőznöm… levennem a bőröm, a csontjaim, és végül aztán mindenki megláthat mindent. A lelkemet, a gondolataimat… amit egyébként olyan nagy becsben tartok elzárva mások elől.

Szeretem, hogy az emberek, akik körülöttem élnek, olykor képesek inspirálni. Velem ez történik, ha beleszippantok a friss, eső utáni levegőbe:

„Ha hiányzom, szagolj bele a friss esőbe, érezd az érintésem a cseppek simogatásában.
Mint a vad, friss levegő tüdődben, úgy töltöm ki tested szellememmel…”