{...}
Nagyon keserűek a szavaim, és nem
hagyhatom, hogy így érjen véget ez a bejegyzés.
Az életemben pislákol egy apró gyertya fénye, ami olykor bevilágítja az egész
sötétséget, ami ráborul a lelkemre. Ő a testvérem, a társam a bajban és a
szórakozásban egyaránt. Ebben a pillanatban is csak Őbenne bízom, az életem is
rábíznám. Hihetetlen, hogy a csalódások és a keserűség ellenére, mégis mennyire
nyitott vagyok és merek önmagam lenni.
Adrus, nagyon szeretlek. Őszintén nem értem, miért ró ki ránk a sors ilyen nehéz feladatokat, de hiszem, hogy Isten azokat teszi próbára, akiket legjobban szeret. Bárcsak lenne varázserőm, hogy elvegyem tőled az összes fájó gondolatot. Bárcsak látnám már most, hogy valaha tényleg megleljük azt, ami majd teljessé teszi az életünket…
Te tartasz egyben, a te barátságod fűti a bennem megmaradt apró szeretet lángocskákat.
De addig is –és örökre-, itt leszünk egymásnak.
Adrus, nagyon szeretlek. Őszintén nem értem, miért ró ki ránk a sors ilyen nehéz feladatokat, de hiszem, hogy Isten azokat teszi próbára, akiket legjobban szeret. Bárcsak lenne varázserőm, hogy elvegyem tőled az összes fájó gondolatot. Bárcsak látnám már most, hogy valaha tényleg megleljük azt, ami majd teljessé teszi az életünket…
Te tartasz egyben, a te barátságod fűti a bennem megmaradt apró szeretet lángocskákat.
De addig is –és örökre-, itt leszünk egymásnak.
Őszinte szeretettel <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése