A Balatonon

Van egy szerelmem. Egy el nem múló, lágy, simogató érzés, amely –bár messze van-, időről-időre mégis visszatérek hozzá.
Lassan lépdelek a vízben, figyelem, ahogyan a napsugarak megcsillannak a felszínen. Körbeölelnek a smaragd hullámok, finoman simogatnak… emlékeztetnek a régi időkre, hogy gyerekként mennyire vártam, hogy újra a Balatonban fürödhetek. Engem inspirál a tiszta víz látványa és érzete. Sok fájdalmat lemos rólam, és rögzíti bennem a tudatot, hogy bármikor visszatérhetek ide megnyugodni.

***

Adrus, köszönöm neked ezt a túrát. Sokszor gondolok arra, hogy milyen kevés idő alatt mennyi mindent éltünk át. Láthattad, hogyan változom… hogyan szenvedek, és aztán hogyan engedem el a sok rosszat. Ha rád gondoltam, mindig felébredt bennem tudat, hogy muszáj egyedül (is) boldognak lennem, és nem érezhetem magam magányosnak, hisz nem vagyok az. Annyi szép dolog vesz körül… olyan sokan segítettek nekem!
Fontos megélni az életünkben egy ilyen időszakot is. Erre te tanítottál meg :)

Tudod, sokszor gondolok arra, hogy igenis a legszebb boldogságot érdemeljük, mert jó emberek vagyunk, tiszta lélekkel. Azt kívánom neked, hogy ha majd megszeretsz valakit, az pontosan úgy lássa a bensődet, ahogyan én. Tiszteljen az erődért, és szeressen a különleges személyiséged miatt.
Egy részem sohasem változik meg. Még mindig álmodom arról, hogy milyen jó lenne igazi férfit, párt találni, és eközben a legszebb barátságot is megőrizni. Szeretnék néha belelátni a jövőbe, hogy kicsit megnyugodhassak a jelenben, hogy igen, biztosan meg fogjuk majd találni a saját boldogságunkat, és nem veszítjük el a baráti egységünket sem.
Minden erőmmel azon leszek, hogy megtarthassam a csodákat és a kincseket az életben.