-Annyira
szánni valóan gyenge vagy…
-Miért
mondod mindig ezt? –remegett már dühében, miközben érezte, hogy a világ körülötte
szép lassan megsemmisül…
-Miért
nem foglalkozol magaddal? Miért kellett teljesen odaadnod magad valaki másnak?
Nem értelek… folyton szorongsz, szomorkodsz, közben pedig meg van a párod.
-Te
ezt nem értheted. Én nem állhatok meg… nekem dobognom kell még évtizedekig, és
ehhez kell valami erős motiváció. S erre ott van Ő… Ő az egyetlen motiváció a
fáradt hétköznapokban, Ő a mosoly, Ő az ölelés, Ő maga az élet és a boldogság.
A magány meghal, ha a közelembe kerül. Nem tudok, és nem akarok róla lemondani.
Mindig remegek, ha végre meg tudom, hogy eljön. Próbáltam már önálló és kemény
lenni a valóság szürke mezején, de nem sikerült. Megszállottan kergetem Őt, aki
a szerelem allegóriája. Félek, ha elhagy, megszakadok… megszakad a szív…
-Annyi
minden vesz körbe, annyi célod van, annyi mindent kipróbáltál már! Miért vagy
megszállott? Miért élvezed ezt a reménytelen játékot? Miért hiszed azt, hogy
örökké veled marad, feleségül vesz, és beköltöztet egy szép házba? Szánni való
vagy, még mindig. Gyerekesek az álmaid, te is tudod, hogy ez nem tarthat
örökké.
-Ugyan
miért nem? Nincs bennem elég kitartás? De, az bőven akad… csak úgy, mint a
hibáim, amiket megtanult elfogadni és szeretni. Az örökkévalóságban is hiszek,
muszáj benne hinnem, különben mi értelme lenne egyáltalán szeretni? Ha egyszer
majd összetör, akkor azt fogom mondani, hogy az összes szilánkban ott van benne
ő is, és rettentően fog majd fájni, de tudni fogom a szilánkok összeillesztése
közben, hogy képes voltam igazán szeretni és ebben a szerelemben képletesen is,
de meghalni. Nem hiszek már a racionalitásban. Hazudnak az emberek, nem merik
bevallani azt, hogy mit akarnak, és miért nem akarnak már a barátaim lenni. A
szerelemben minden egyes szót ki akarok mondani és minden pillanatot meg akarok
örökíteni. Mert kell, mert erről szól az élet, hogy megtöltsük minden egyes
percét… én a szerelemmel akarom megtölteni.
-Minek
neked ekkora szenvedély? Nem látod, hogy csak a céljai érdeklik, és az élete?
-Azt
mondta, hogy ő nem rangsorol. Én pedig hiszek neki. Engem is érdekel a jövőm,
de valamiért képtelen voltam arra, hogy beengedjem az érzelmek elé a
racionális, világi dolgokat. Pontosan tudom, hogy mit akarok, és keményen
küzdöm érte… az utóbbi pár eredményemet pont Őneki köszönhetem. Az erőnek, ami
felemel, az Ő egyetlen szavának, ami elindított az úton.
-Muszáj,
hogy megállj egy pillanatra és gondolkozz… vagy inkább megteszem én helyetted.
Ne rohanj a vesztedbe… szeress, de ne ragaszkodj mérhetetlenül. Őt is, és végül
magadat is megfojtod majd… meg fogsz fulladni a rengeteg érzésben, ami
felgyülemlett benned, és amit képtelen leszel majd idővel kezelni. Okosan kell
szeretni. Elfogadni a jelent, Őt, az életét, és minden hibáját. Nehéz feladat,
de ha az örökkévalóságot tűzted ki célul, minden erődre szükséged lesz. Álmodj
te is, ahogyan ő teszi, de a saját álmaidat kövesd. Légy mellette, de magadba
is találj vissza. Tanuld meg, hogy az ember élete nagy részében végülis egyedül
van… a tudatával és a szívével. Egyedül vizsgázik, egyedül tanul, egyedül éri
el a célját. Körbevehetnek ezren is akár, a bensőd, akkor is egy különleges és
egyedi magányt fog alkotni. Becsüld meg, amid van, ne sírj, hogyha csak néha
van veled. Fő, hogy ott van és boldoggá tesz.
-Tudom.
Meg is becsülöm. Csak… telhetetlenné váltam, és nem volt megállás. Ő a hősöm,
és az egyetlen ember, aki képes az önzetlenségre. Érted már, miért szeretem
annyira? Megtaláltam magam benne, egy olyan tükörbe nézek, amiben az összes
ellentétes vonásom is benne van. Nem engedhetem el… túl boldoggá váltam
mellette.
-Túl
boldog… ne mondd ezt, rosszul hangzik. Légy csak szimplán boldog… ha túlzásba
viszed megsérülsz, ő pedig továbbáll. Ha te összetörsz, már nem tud
megszerelni…
Légy
hálás, de ne beszélj folyton… légy színes, mint az őszi levél, de hordozd
magadban a csendességét és a szerénységét is.
Ideje
felállni arról a bizonyos padlóról és felnőni. Nem szabadna egy ilyen gyönyörű
és boldog évfordulót elrontani…
Üdvözlettel:
Szív és Ész…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése