A szívem egy darabja rejtezik ott, a végtelen vízben. Almazöld ölelése elringat, s szememet a kék ég is elcsalja... csillogó vize régóta vigasz a fájó szívemnek... most is elárasztotta az egész létem, kimosta a dühöt és a fájdalmat. Most csak a szépség van.
A valóságban csak egyetlen szép és örök dolog van, amely nem keserűséggel tölti el az embert időközönként. Teljes, végtelen és kifürkészhetetlen... alig lehet megfejteni, hogyan lehetett létrehozni olyan gyönyörűséget, mely az egész lényében ott van. S az ember csak bántja, pusztítja és kizsákmányolja... pedig tudhatná, hogy ilyet soha sem lesz képes alkotni...
Köszönöm neked Istenem a Természetet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése