Ő, én és a Béemwé... szabadság...
Egyszerű, de nagyszerű. Vörös, mint a szenvedély, s mégis ruhája finom, mint a selyem, nem hivalkodó. Lágyan leng a szélben, mint a leghajlékonyabb fiatal nő... s mosolyog, bárhol legyen is... a széles, végtelen mezőn, vagy a legelhagyatottabb út mellett állva, bámulva a sok fura embert...
Valami sohasem múlik el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése