Gyönyörű az ősz. Talán utoljára tizenéves koromban imádtam ennyire ezt az évszakot. Fura, de az utóbbi években mindig nehéz, terhelő volt... pedig mindig rajongtam az őszért.
Soha sem fogom elfelejteni a fiatal éveimnek azon részét, amikor órákat sétáltunk a könnyű, hűvös novemberben. Róttuk a kisvárosban a napsütötte utcákat... akkoriban soha sem fáztam.
Mostanában nosztalgiában telnek az itthon töltött napjaim. Mivel már nem vagyok itthon minden nap, a múlt darabkái egészen más fényben villannak fel előttem. Nosztalgikus, gyerekkori szerelem emléke települ meg az őszi levelek susogásában.
Gimiben mindig ez az évszak volt a legeseménydúsabb, ilyenkor volt a naagy szülinapi buli.
Mosolygok ezen sorok írása közben, mert eláraszt a meleg, boldog emlékezés hulláma.
Véget ért egy időszak, ami az ember életében igenis meghatározó, s én minden gyerekkori barátomnak azt mondom, ne becsüljük ezt alá, s fogadjuk el a döntéseinket. Annyi mindenen keresztülmentünk, ami csak imitációja volt a felnőtt lét megpróbáltatásinak. Egy kellemes, de természetes burokban éltünk, ami megvédett minket az élet ijesztő dolgaitól... ezekkel a dolgokkal kell most szembe nézni. Anno ezeknek édes-gyötrelmes súlyuk volt, szenvedtünk, mert a tinik ezt csinálják... választanak maguknak egy drámát, és azt szövögetik, ezáltal teremtenek egy biztonságos zugot. Milyen könnyű volt akkor élni!
Milyen érdekes, hogy már akkoriban borzasztó ragaszkodó és monogám szerető voltam... vannak jellemvonások, amelyek soha sem változnak. Szerencsére sok jó megmaradt bennem, míg sok rosszul leszámoltam.
A régi írásaimat újraolvasva elgondoltam, hogy én, a világról alkotott képem, és az általam szeretett fél, felek mennyit változtak. Bámulatos, hogy életünk során mennyit fejlődünk, mennyi felesleges alkotóelemet elhagyunk magunkból, és rengeteg új élménnyel, jellemvonással gazdagodunk.
S most "felnőttként" hogyan tovább? Eddig a felnőtté válás nehézségeiről írtam, most pedig azt érzem, megint lapoztam és valami új várakozik a küszöbön... mit hoz nekem a jövő... mikor jön el a pillanat, amely mindent megváltoztat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése