Egy közgazdász gondolatai

Te jó ég... hol vagyok???

Közgazdász vagyok... leszek. Remélem. Ha nem bukom meg matekból.

Belül mégiscsak ugyanaz a tévelygő lélek vagyok. Megtaláltam az utam, a szakmám, és a helyem az emberek között. Úgy tűnik mindezek ellenére csak kis mértékben csökkent a lelki elveszés mértéke. Legalább nincs már energiám túlkomplikálni a dolgokat.

Amikor elköltözöl otthonról, egy darabig valójában sehol sem laksz. Úgy látom, hogy rettentő hosszú folyamat az, amikor valaki megtalálja a gyerekkori otthona után az IGAZI, saját zugát a világban. Amióta az eszemet tudom, ragaszkodtam a szobámhoz... kidekoráltam, átrendeztem, éltem és "alkottam" benne. Most egy földszinti bunkerban alkotok... s mégis boldogabb vagyok, mint valaha. Bármennyire is próbálok panaszkodni, nem igazán megy, mert annyira nem vészes a helyzet. Csak új. Az otthon ott van, ahol Ő és én, ez soha sem volt kétséges. Egy félhomályos moziteremben, egy kávézóban, a Margitszigeten. Mennyit, de mennyit sodródtunk mi a világ különböző pontjain kettesben, és vágytunk arra, hogy végre teljesen kettesben lehessünk! Kegyes a Jóisten, mert valóra váltja az álmokat, és ezáltal keresztet is ad hozzájuk. Próbára tesz minket is. 

Mi a szerelem? Amikor mindketten ugyanazt írjátok egymásnak egy szerelmeslevélben :)

Mi történik, ha tényleg nem tudok többé nélküle élni... aludni... jót enni? Ő az alapja mindennek... ezt lehetetlen túlmagyarázni, mert ő a minden, a világ, a levegő, a forróság, a lélek... MINDEN. Elkezdtem olyan dolgokra vágyni, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak. Belül az a kislány vagyok, aki arra vágyik, hogy megmentsék... de ezt soha sem árulná el a világnak.

Sokáig tagadtam magamban, de kiforrt a vélemény és a gondolat, ami valójában nem meglepő a személyiségemhez képest. Mindent akarok... leírni fura még, egyenlőre gyermekcipőben jár ez a gondolat, de jól esik az elköteleződés. Sokak fejében hamis képek élnek ezzel kapcsolatban, mert egy igazi szövetség soha sem a másik birtoklásáról vagy szabadságának korlátozásáról szól. 

Egy házasság egy olyan szövetség, ahol két ember egymás mellett, önmagáért és a családért küzd, soha sem eltiporva a másikat. Ez ad egy olyan biztonságot, amivel bárhol a világban emlékezel arra, hogy ki is vagy, és hova tartozol.

G.