2016. január 20., szerda

Rave

Az emberek egyik kedvenc fejtegetése, hogy vajon létezik szerelem első látásra? Azonnal beleszerethetünk valakibe csak a vonásai, a pillantása és a kisugárzása alapján? Sokan élből rávágják, hogy persze! Nem szállhatok szembe eme logikával, velem is megtörtént. Mégis, szerintem van egy egészen speciális formája ennek a különleges „állapotváltozásnak”.

Bármi történt is, mégiscsak beleszerettem elsőre. Kezdetektől fogva, még a mondatokon keresztül is létrejött egy hihetetlenül erős vonzás, amit sem az idő, sem az agy racionális parancsai nem tudtak szétszakítani. Ugyan mi más magyarázat lenne, hogy egy ilyen szép szerelem létrejött, amikor annyi akadály volt előtte?  Csak ez. Szerelem nem első látásra, hanem szerelem az első szavakban. Hiszem azt a közhelynek mondható gondolatot, hogy akiket Isten egymásnak teremtett, úgyis egymásra találnak. A szerelem, a szeretet egy megfoghatatlan szenvedély, amelynek ereje tényleg átível világokon át, és még az idő vasfoga sem árthat neki.Mindegy, milyen messze leszek egyszer, vagy mennyi idő telik el, ugyanúgy szeretni foglak. Hozzám fűzted szíved, és én neked adtam mindent. A tiszta, szép szerelem képes csak örökre összekötni az embereket, hiszem, hogy ha próbára tesz minket a sors, majd épp a szerelmünk fogja bebizonyítani, hogy kitartunk. Örökre.

Habár a védekező mechanizmusok közbeszóltak, már első pillanattól fogva szerettelek. A szívem érezte, hogy már nem tud többé nélküled élni. Végre megpillanthatott téged, végre kötődhetett, végre lehorgonyozhatott… láthatod, már nem tudok nélküled élni, legyőztem az összes régi démont, mert már akkor éreztem a köteléket és a szereteted, amely minden nap most is elkísér, vigyáz rám, éltet. Tudod, hogy mindig is szerettelek, csak nem tudtam róla… s a szívem mindig a tied lesz.


P.-nek 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése