Szívkönny

Művészet (?)

Parancsolj, egy darab. Egy fontos rész. Egy pár rím… az életem.
 

Eső kopog az ablakon.
Szívem meghasadt.
Lelkemből már csak egy reményszál maradt,
Mi az öröklétbe fonódik,
S elfedi igaz arcom az emberi fölénység játékos színterén.

Ne kérdezd, miért ordít a belső,
Ha közben üresen, megtörten torzul a külső.
A napsugár halovány fényeit uralkodón
Födi a rettentő szürkeség.

Imádkozón Istenhez intézem szavaim,
S kérem, leheljen életet szívedbe.
Itt vagy. Érezem, bár nem is tudod,
Talán a halálon túl találkozunk…

G.